Transzferárazás 2026: új szabályok, dokumentációs kötelezettségek
Mit kell tudni az új transzferár-rendeletről?
Alaposan megváltozott a kapcsolt vállalkozások közötti transzferárazás rendje 2026-tól. A jogalkotók kettős célt tartottak szem előtt: a cégek méretéhez és egyéb jellemzőihez jobban igazodó, ugyanakkor az ellenőrzés hatékonyságát erősítő rendelet elfogadását. Ennek megfelelően az új, január 24-től hatályos szabályozás egyszerre tartalmaz könnyítéseket és szigorításokat is. A vállalkozások pedig eldönthetik, a 2025-ös évre is alkalmazni kívánják-e az új rendelkezéseket – 2026-tól természetesen már nincs választási lehetőség, az új rendelet alkalmazandó.
Nézzük először a könnyítéseket. A korábbi 100 millió forintról 150 millióra emelkedett az az értékhatár, amely alatt nem szükséges az elvárt dokumentáció (részletes úgynevezett helyi dokumentum, local file) elkészítése. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a piaci árazás szabályait sem kell tiszteletben tartania az ügylet szereplőinek, csupán az adminisztráció egyszerűsödik. Ennél is komolyabb könnyítés érinti az úgynevezett fődokumentumot, a cégcsoportot és az ügylet motivációit bemutató master file-t: ennek elkészítése eddig minden egyes ügylet után kötelező volt, mostantól csak abban az esetben, ha egy adóévben az ügyletek összértéke eléri az 500 millió forintot – természetesen beleértve a 150 millió alatti ügyleteket is.
A könnyítéseknél hosszabb a szigorítások sora. A cél az, hogy a hatóság az ügylet valódi hasznosságát tudja értékelni a pénzügyi vetületen túl. A szigorítás mindenkit érintő része az, hogy az alacsony hozzáadott értékű ügyleteknél szigorúan 5 százalékban korlátozzák a haszonkulcs mértékét (szolgáltatás nyújtása esetén legalább ennyinek kell lenni, szolgáltatás igénybevételekor legfeljebb ennyi lehet) – ez az a határérték, ami esetén egyszerűsített helyi dokumentáció is elegendő. A jövőben dokumentálni kell az ingyenes pénzeszközátadást és -átvételt is, ehhez transzferár-elemzés mellett szintén egyszerűsített helyi dokumentációt kell készíteni. 500 millió forint felett akkor is dokumentációt kell készíteni, ha a költségátterhelések összege azonos.
Szigorodnak ugyanakkor a transzferárazást megalapozó indoklásokra vonatkozó szabályok is. Az összehasonlíthatóságot lehetővé tévő adatbázis-kutatás (benchmark tanulmány) esetében előírás, hogy abban nem szerepelhetnek tevékenységet nem folytató társaságok, ki kell zárni a két egymást követő évben veszteséges vagy a figyelembe vett évek több mint felében negatív üzemi eredményt produkáló társaságokat, a cégeknél a főtevékenységet kell figyelembe venni, illetve a megfelelő földrajzi elhelyezkedést. Ez elsősorban Magyarországot jelenti, ha nincs elég minta, akkor a többi V4 ország is mehet, ha ez sem elég, akkor Bulgária, Horvátország, a három balti állam, Románia és Szlovénia is figyelembe vehető – a többi EU-tag csak akkor léphet be a képbe, ha még ez sem elég. Az összehasonlítás nem csak pénzügyi eredményt jelent, hanem egyéb összehasonlíthatósági kritériumok elemzését is.
Az új szabályozás kötelezővé teszi a hasznossági tesztet (benefit test), amelyben nem csak a piaci árazás mértékét kell igazolni, hanem részletesen kell megindokolni azt is, hogy a transzfer (vagyis a szolgáltatás) milyen hasznot (plusz bevételt, egyéb gazdasági értéket, a piaci pozíció javulását) ad a társaság számára, illetve hogy azért fordult egy kapcsolt vállalkozáshoz, mert saját forrásai vagy egy független partner bevonása nem lett volna elegendő. Az adatszolgáltatásban ugyanakkor az ügylet tulajdonságai mellett a közvetett többségi befolyást is részletesen be kell mutatnia a szolgáltatás igénybevevőjének. Az eredménykimutatásnál az ügylethez köthető árbevételt, közvetlen és közvetett költségeket elkülönítve kell számon tartani. A dokumentációnál ugyanakkor elkülönítve kell kezelni a gyártásra, a forgalmazásra, a szolgáltatásra vonatkozó, illetve a pénzügyi és immateriális eszközökkel bonyolított ügyleteket.
