A munkaviszony egy különleges esete a távmunkavégzés, amelynél a Munkatörvénykönyv csak néhány, az általánostól eltérő szabály alkalmazását írja elő. Az alábbiakban a távmunkavégzés szabályait ismertetem, kitérve a távmunkavégzés esetén alkalmazható költségtérítésekre is.

Mielőtt a távmunkavégzésre vonatkozó szabályokra rátérnék, lényeges annak tisztázása, hogy a távmunkavégzés nem azonos a home office-ban történő munkavégzéssel. A távmunkavégzés szabályait a Munkatörvénykönyv rögzíti, mely szerint a távmunkavégzést a munkaszerződésben meg kell rögzíteni. A home office, azaz eseti otthoni munkavégzés nincs külön jogszabályban leszabályozva, erre tekintettel a home office-ban történő foglalkoztatás a munkáltató döntésén alapul.

1. Munkaviszony létrejötte

A távmunkavégzés létrejötte esetén is alkalmazni kell a 2012. évi I. törvény (Munkatörvénykönyv) szabályait, azaz a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében, továbbá ki kell térni arra, hogy a munkavégzésre távmunkavégzés keretében kerül sor. A felek a munkaszerződésben próbaidőt köthetnek ki azzal, hogy amennyiben a felek eltérően nem állapodnak meg, akkor a munkaviszony határozatlan időre jön létre, teljes napi munkaidőben történő foglalkoztatásra. Továbbá a munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított hét napon belül írásban köteles tájékoztatni a távmunkavégzőt a Munkatörvénykönyv 46. §-ában felsoroltakról.

Megjegyzés: A távmunkavégzés biztosítási jogviszonyt hoz létre, amelyet legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt kell bejelenteni a 08E-es nyomtatványon.

2. További kötelezően alkalmazandó szabályok

A távmunkavégzésnél az alábbi szabályoktól kollektív szerződés sem térhet el:

Távmunkavégzés esetén figyelemmel kell lenni a következőkre arra, hogy ha a felek eltérően nem állapodnak meg, akkor

• távmunka esetén a munkáltató utasítási joga a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki;
• a munkáltató biztosítja, hogy a munkavállaló a területére beléphessen a távmunkában dolgozó munkavállaló;
•  a munkáltató biztosítja, hogy a távmunkában dolgozó más munkavállalóval kapcsolatot tartson;
• a munkáltató az ellenőrzési jogát távolról számítástechnikai eszköz alkalmazásával gyakorolja. Ha a munkáltató az ellenőrzés jogát a távmunkavégzés helyén gyakorolja, akkor az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.

Továbbá kitér a Munkatörvénykönyv arra is, hogy a munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más munkavállalónak biztosít.

3. Távmunkavégzéshez kapcsolódó egyéb szabályok

Munkatörvénykönyv a távmunkavégzés kapcsán a következő kötelezettséget írja elő a munkáltatónak: A munkáltató a munkakörök megjelölésével tájékoztatja a munkavállalókat a távmunkavégzésre irányuló foglalkoztatás lehetőségéről.

A törvény a munkavállalók vonatkozásában pedig a következő jogosultságot fogalmazza meg távmunkavégzés kapcsán: A munkavállaló gyermeke 8 éves koráig vagy a gondozást végző munkavállaló – a munkaviszony első hat hónapját kivéve – kérheti távmunkavégzésben való foglalkoztatását. A munkavállaló a távmunkavégzésre vonatkozó kérelmét írásban nyújtja be, köteles azt megindokolni és meg kell jelölnie a távmunkavégzés kezdő időpontját.

A munkavállaló kérelmére a munkáltató 15 napon belül írásban nyilatkozik. A kérelem elutasítása esetén a munkáltató a nyilatkozatát úgy köteles megindokolni, hogy az indokolásból világosan ki kell tűnnie az elutasítás okának. A kérelem jogellenes elutasítása vagy a munkáltatói nyilatkozat elmulasztása esetén a bíróság a munkáltató hozzájáruló nyilatkozatát pótolja.

Megjegyzés: A munkáltatónak kell bizonyítani a távmunkavégzés elutasítására vonatkozó nyilatkozatában megfogalmazott indok(ok) valóságát és okszerűségét.

4. Költségtérítés

A Munkatörvénykönyv rögzíti, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló részére a munkaviszony teljesítésével összefüggésben felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni. Ezt a szabályt a távmunkavégzés esetén is alkalmazni kell.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. számú mellékletében foglaltak alapján, távmunkavégzés esetén vagy az alábbi a) pontban foglalt az ún. általános költségelszámolásra kerülhet sor, vagy az alábbi b) pontban foglaltak szerinti költéségek megtérítésére jogosult a távmunkavégző:

a) A munka törvénykönyvéről szóló törvény távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a munkaszerződésében foglaltak szerint távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg számolható el, amely idén havi 32 280 forint. Ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, akkor a fenti havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része számolható el.

b) Igazolt kiadásként elszámolható az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat), valamint a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni.

Megjegyzés: Végezetül meg kell említeni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló törvény a költségelszámolások kapcsán azt is rögzíti, hogy a Munka Törvénykönyvének a távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően távmunkát végző munkavállalót a távmunkavégzésével összefüggésben terhelő költség(ek) megtérítése érdekében a munkáltató által kifizetett bevétellel szemben a munkavállaló a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 000 forintot meg nem haladó igazolt kiadást, illetve 200 000 forintot meghaladó kiadás esetében – külön részletező nyilvántartás(ok) vezetése alapján – 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeget költségként számolhat el.

Szerző: dr. Radics Zsuzsanna Gabriella

           közgazdasági szakokleveles jogász      

                 egészségügyi menedzser